Utazás...
Hallottuk, hogy kopogtatnak az ajtón Rydel oda sétál és kinyitja az ajtón nagyon megdöbbent és szerintem mindenki. Ratliff barátnője állt ott és sírt, szerintem azért, hogy bocsánatot kérjen vagy nem tudom.
-szia Mac.-köszönt Rydel
-szia Rydel.-szipogott
-gyere beljebb.-mondta a lánynak
-köszi, de Ratliffel szeretnék beszélni.-mondta Mac sírva
-amúgy tudod, hogy mit műveltél vele?.-mondta Rocky
-nem, de nagyon sajnálom.-zokogott a lány
-szegény az ereit vágta pengével.-mondta Riker
-Jézusom, de ugye jól van?!-kérdezte Mac
-szerencsére igen.-mondta Rydel
-akkor felmehetek?-kérdezte Mac
-menj de ne csinálj neki még jobban fájdalmat.-mondta Ross
-oké.-szipogott
Én kinn voltam a konyhába szóval nem tudom, hogy mi történt a napaliba de hallottam egy lányt aki nagyon sír és Ratliffet keresi. Akkor ő lehet a volt barátnője. Anyával beszéltem telefonon, de nem értem, hogy miért nem csengetett hiszen 5 háznyira lakunk innen.
-Maia, gyere haza mert ez nagyon fontos lenne.-mondta anya, de nem volt valami biztató
-oké megyek, de mi történt?-kérdeztem
-majd ha haza jössz akkor megtudod.-mondta anya
jó, akkor megyek szia.-köszöntem el
-nekem most haza kell mennem, de nem soká vissza jövök ha minden igaz.-mondtam a többieknek
-oké, siess.-mondta Rydel majd elköszöntünk egymástól
Gyorsan haza rohantam. Anyáék ott ültek a kanapén, nem volt valami biztató ahogy ott ültek csendebe és néztek rám mint aki valami rosszat csinált vagy nem tudom, de remélem nem valami rossz dolog történt.
-kicsim ülj le.-mutatott a kanapéra anya
-ő..mi az?-néztem furcsán
-hát az van, hogy elköltözünk.-nyögte ki anyu
-de még is hova? ide a közelbe?-tettem fel a kérdéseket
-nem.-nézett rám apa
-hát akkor még is hova?.-kérdeztem
-Olaszországba.-mondta anya
-nem...nem én nem megyek sehova az nagyon messze van és nem akarom itt hagyni a barátaimat.-nézte rájuk
-muszáj-mondta apa
-de miért?-kérdeztem
-mert, kaptunk egy állást ami most nagyon jól jön.-nézett rám apa
-értem, akkor megyek és pakolok-néztem rájuk szomorúan és majd nem elsírtam magam de inkább visszatartom
-és holnap korán indulnánk.-mondta anya
-már holnap?-kérdeztem vissza
Felmentem a szobámba és becsaptam az ajtót magam után és leültem az ágyamra és az összes képet kiborítottam az ágyra és nézegettem. Nagyon jó emlékek ugrottak be, boldog is voltam de egybe szomorú is.
Ideje pakolni mert még el akarok köszönni. Miért velem történik ez? Amikor már boldog voltam és jött ez a költözés miért? Gyorsan össze pakoltam és siettem, hogy ne későn menjek. Be kopogtam.
-szia Maia.-köszönt Riker
-szia.-néztem rá
-gyere be, de mi a baj.-kérdezte Riker
-hát csak elköszönni jöttem.-néztem a többiekre szomorúan
-de miért? mi történt?-kérdezte Ross
-Elköltözünk.-néztem le a földre és könnybe lábadt a szemem
-és hova költöznétek?-kérdezte Rocky
-hát Olaszba.-mondtam
-nee.-jött oda hozzám Alison és megölelt
-Ratliff még mindig nem jött ki?-kérdeztem
-neem, de most ne menj fel.-mondtam Ross
-miért?-kérdeztem
-hát mert itt van Mac.-mondta Riker
-értem, de azért elköszönhetek tőle?-kérdeztem
-igen csak nem most.-mondta Riker
-de..de nem érdekel, hogy itt van attól még elköszönhetek tőle vagy nem?.-egy kicsit felemeltem a hangom
-oké.. menj.-mondta Rydel
Felmentem és kinyitottam az ajtót amit láttam nagyon lesokolt. A volt barátnője már nem is a volt barátnője, újra együtt vannak, úgy látszik ennyit ért a fej mosásom. Sírva rohantam le a lépcsőn és ki az ajtón és haza rohantam. Gyorsan bepakoltam a bőröndbe letusoltam és be feküdtem az ágyba, gondolkodtam, én szeretem őt de ő nem, ebből úgy se lehetett volna semmi hiszen csak barátként gondol rám. De nem is baj, hogy el megyünk bármennyire is fáj ez nekem, talán így jobb is. Hamar elaludtam, reggel felkeltem és egy csomó üzenetem volt nem akartam megnézni, inkább letusoltam és felöltöztem és indulásra kész.Még egy utolsó pillantást vetettem magamra és a házra is nagyon rossz lesz, hogy el költözünk.
Kiértünk a repülő térre hatalmas volt. A mi gépünk 5 perc múlva indult így sietnünk kellet. Felszálltunk és a nap besütött az ablakon csodálatos volt fentről nézni a földet. Jaj nagyon remélem, hogy nem örökre fogunk odaköltözni.
-Anya, kérdezhetek valamit?-szóltam halkan anyához
-igen, mondjad.-nézett rám
-meddig fogunk ott maradni?-kérdeztem
-hát azon gondolkodtunk apáddal, hogy ha betöltöd a 20-at ami pár hónap múlva lesz vissza költözhetsz.-mosolygott anya
-komoly? ez király akkor már csak 4 hónapot kell ki bírnom?-mosolyogtam
-igen.-mondta anya
Néztem ki az ablakon és a táj gyönyörű volt még mindig, ezt muszáj lesz le fényképezni.
Kész is van a 9.rész. Jaj remélem, hogy tetszik mindenkinek. Jó olvasást hozzá... Hamarosan jön a kövi...♥♥♥